Wu-Tang Clan

Kung-fu, hip hop
A világ egyik legfontosabb és legfurcsább hip hop kollektívája a Wu-Tang Clan. Kilenc tagból áll, már a nevek is sok mindent elmondanak a lelkivilágukról: Masta Killa, Method Man, Genius / GZA, U-God, Inspectah Deck, Shallah Raekwon, Ghostface Killah, RZA / Prince Rakeem, Ol' Dirty Bastard. Nem sokat adnak a szerénységre, viszont egyeseknek van önkritikájuk (lásd ODB nevét...). Legtöbben közülük együtt nőttek fel Staten Islanden, úgyhogy kívülről nem lehet bekerülni a körbe - ne is próbálkozzatok.

A Wu-Tang elnevezés egy régi Shaolin kung-fu sorozat címéből ered. A tagok ugyanis ennek a harcművészeti ágnak, no meg a hozzá tartozó filozófiának az elkötelezett hívei. Meglehetősen harciasak, ugyanakkor adnak a spiritualitásnak is.
Nem igazán vannak oda a hip hop "eldallamosodásáért", a slágerlistákat meghódító, lágy R&B-s vokálokkal csalogató rapért és G-Funkért. Egy igazi Wu lemez csupasz, kemény ütemeket, szürreális és fenyegető hangmintákat tartalmaz. Ez utóbbiak között rengeteg a kung-fu utalás. A rapperek pedig jól megmondják a magukét. A meglehetősen ego-központú műfajon belül kivételnek számít, hogy önzetlenül adogatják egymásnak a mikrofont, egy-egy számon belül néha az összes MC hallatja a hangját.

Nem könnyen befogadható a zenéjük, és mégis: a világ egyik legfontosabb, legnagyobb befolyással bíró hip hop együtteséről van szó. Úgy látszik, akik a műfaj keményebb oldaláért rajonganak, mind megtalálják őket.

Szövegeikben természetesen a feketék elnyomása ellen emelnek szót. Közel áll hozzájuk a Five Percent Nation nevű szervezet, amely szerint a világ 85 százaléka tudatlan, 10 százalék pedig ezt kihasználva élősködik rajtuk és kihasználja őket. Maradt még öt százalék - na, náluk van a bölcsesség meg a tudás.

Első kislemezüket (Protect Ya Neck) egyetlen kiadó sem merte elvállalni, ezért kisipari módszerekkel terjesztették, így lett underground zenei siker. Ezért amikor 1993 végén megjelent az első nagylemez, az Enter The Wu-Tang (36 Chambers), már volt egy elég masszív rajongótáboruk. Ami aztán egyre nőtt, egészen addig, míg a platináig el nem jutottak. A Wu-Tang nevét megismerte a világ.

Hét év alatt mindössze három lemezt adtak ki: az 1997-es dupla Wu-Tang Forever megosztotta a kritikusokat és a közönséget is, de azért ebből is elment néhány millió példány és Grammy-jelölést is fialt. A következő igazi Wu lemez pedig a három évre rá megjelent The W.
A rajongóknak mégsem kellett aggódniuk: a rengeteg tag és még több ilyen-olyan barát és ismerős az elmúlt hét évben összesen több, mint tucatnyi szólólemezzel tartotta fenn a legendát. Néhány ezek közül a süllyesztőben landolt, mások aranylemezek lettek. Pl. az egyik leghíresebb tag, az Ol' Dirty Bastard két szólója. Ő egyébként a hosszú Wu-Tang bűnügyi statisztikában is az élen áll, legutóbb szökésben volt (a drogelvonásból), amikor egy félórára beugrott a lemezbemutató koncertre rappelni.

A kapcsolódó lemezek közös vonása, hogy producerük a klán zenei agya, RZA. Rögtön felismerni, ha ő producerel egy albumot: mindenki másnál sötétebb, betegebb a hangzás. Említsük meg itt az egyik hozzánk is eljutott munkáját: a Szellemkutya című Jarmush-film zenéjét. Horror-rajongók pedig Gravediggaz, vagyis Sírásók nevű projectjét keressék.

A The W-hoz visszatérve, nem kell a Wu-Tang-rajongóknak félniük, belehallgatás nélkül is dobhatják a bevásárlókosárba. Ezen első ízben fordulnak elő a körön kívülről jött vendégek: Snoopp Dogg, Isaac Hayes (a soul egyik atyja) és Junior Reid (reggae-legenda). Ez mutatja, hogy a kívülállók számára is befoghatóbb lett a zene. Természetesen a slágerektől még távol vagyunk: félelmetes percek és nehezen emészthető megoldások ezúttal is akadnak bőven.

Hogy miért szeretik mégis annyian? Talán, mert jó.