A Tribe Called Quest

Az A Tribe Called Quest az egyik legintelligensebb és legművészibb rapcsapat volt a '90-es évek során. Megalkották a hip-hop újabb alternatíváját a gangsta- és a hardcore-rap mellett. Elhagyták a macsó pózolást és helyette az elvont filozófiát és üzenetet hordozó szövegeket választották. Zenéjüket tekintve a De La Soul-féle jazz-rap forradalmára építettek, nem pedig a '80-as évek végére a rapperek által agyonfavorizált, James Browntól szedett hangmintákra.

Az ATCQ 1988-ban alakult meg. Q-Tip (Jonathan Davis) és Phife (Malik Taylor) együtt nőttek fel Queensben. Q-Tip a gimiben találkozott DJ Ali Shaheed Muhammaddal, és miután az azonos gimibe járó Jungle Brothers nevet adott nekik, elkezdtek fellépni. Az ATCQ első felvett anyaga 1989-ben született, amikor kislemezük, a "Description of a Fool" megjelent egy kisebb kiadónál (bár Q-Tip korábban a De La Soul "3 Feet High and Rising" lemezén is szerepelt, későbbről pedig a Deee-Lite és a "The Groove Is in The Heart" is említendő).

1989-ben szerződtek a Jive kiadóhoz és egy évvel később adták ki első lemezüket: "People's Instinctive Travels and the Paths of Rhythm". Ezzel az ATCQ a De La Soul, a Digable Planets és a Pharcyde mellett az alternatív rap fontos tényezője lett. Bár érezhető a De La hatása, a kísérletező new yorki banda saját vonzó stílust alakított ki. Nem olyan vágtató, mint a kortárs hardcore-lemezek és nem kelt el olyan nagy példányszámban, mint a '90-ben kiadott gengszterzenék. A csapat támogatói között jelentős számú alternatív rocker volt, akiket a lemez összetettsége rántott magához. A jazz erős hatással rendelkezik az albumon és mint sok jazzfelvétel esetében, ennél a lemeznél is többszöri meghallgatás szükséges a teljes megértéshez és felszívódáshoz.

Az 1991-es második album, a "The Low End Theory" szinte a valaha felvett legjobb rap-jazz fúziós lemez, mivel remekül ötvözi a rapper-hozzáállást és a jazz-hangulatot. Q-Tip és Phife rappelése annyira összeillik, mintha egy személyiség egymással beszélgető két fele lenne. Q-Tip megszolgálja becenevét (The Abstract), míg Phife foglalkozik a konkrét ügyekkel: fiatalság, fekete lét. A lemezen szereplő "Show Business" afféle zenei kavalkád, melyben vendégszerepel Diamond D, Lord Jamar és Sadat X. A nők problémái is megjelennek a realista, de érzékeny "The Infamous Date Rape"-ben.

1993-ban jött a "Midnight Marauders" album, melyen világosan jelen van jazz-rap hátterük, de érezhető némi afro-latin és funky hangzás is. Q-Tip rappelése a halálosan nyugodt hangnemtől az elgondolkodón át az elemzőig, a gúnyosig, az utálkozóig és a mérgesig terjedő választékban mozog. Közelítettek keményebb hangzású kortársaikhoz, a lemezborítót és az információs füzetecskét több mint 50 rapper fényképe díszíti, olyanoké, mint a De La Soul, a Jungle Brothers, a Beastie Boys, Ice-T és Heavy D. Ezzel betonba öntötték a hip-hop közösségben feléjük megnyilvánuló támogatást.

Negyedik lemezük 1996-ban a "Beats, Rhymes and Life" címet kapta. Bár sikeresen bizonyítják be, hogy azon kevés rap-előadó közé tartoznak, akik képesek sikeresen öregedni és új utakra lépni zene és szöveg tekintetében egyaránt, a lemezen érezhető a fáradás. Leginkább a '93-as albumhoz áll közel, mivel csökken a rap-jazz dallamok aránya és a hangzás végig kemény marad. Amiben ez a lemez különbözik a "Midnight Marauders"-től, az a szellemi érettség és a sokszínűség. Q-Tip röviddel a lemezfelvétel előtt választotta az iszlámot, a vallás pedig majdnem minden dalban jelenlévő tényező.

1998-ban járunk. Búcsúalbumhoz képest elég furcsának tűnhet a "The Love Movement" cím. Az ATCQ ötödik és utolsó próbálkozása drámák és késések közepette, de megszületett. A 15 dalos album világos elképzelésen alapszik: a szeretet fontosságán. Bár nem olyan meghatározó, mint az 1991-es mestermű, de igenis tartalmaz olyan dalokat, amikre az ember kénytelen teljes egyetértéssel bólintani. Redman, Busta Rhymes, Mos Def és Noreaga közreműködésével a lemez pontosan az, ami lenni akar: végső istenhozzád.

Az 1999-es válogatás, a "The Anthology" tökéletes figyelmeztetés azoknak, akik nem vették észre időben az ATCQ munkásságát. Minden nagy daluk megtalálható itt, kiegészülve Q-Tip első szóló-kislemezével: "Vivrant Thing".